A nyomás vagy megtör egy embert, vagy megszilárdít egy hőst, és Freddie Spencer gyémánttá keményedett az 1983-as 500 köbcentis világbajnoki szezonban. Spencer és Kenny Roberts, a Honda és a Yamaha, a Michelin és a Dunlop. Elevenítsük fel együtt a ma 61 esztendős amerikai pályafutását.
Spencer a louisianai Shreveportban született. Csodagyerek volt, aki négyéves korában kezdett el versenyezni, amikor szülővárosa közelében földpályás versenyeken indult. 1978-ban megnyerte az elsőéves profik számára kiírt 250 köbcentis országúti bajnokságot, majd szerződést kapott a Honda versenycsapatához az AMA Superbike bajnokságban. 1980-ban megnyerte az az említett bajnokság Road America fordulóját, és ezzel a Honda első szupermotoros győzelmét szerezte meg.
Az amerikai számára a nemzetközi hírnévet az 1980-as U.S. versus Britain Transatlantic Trophy match race hozta meg, amikor két szakaszt is megnyert Brands Hatch-ben, legyőzve a világbajnok Kenny Roberts-et és Barry Sheene-t. 1982-re a Honda Grand Prix csapatához került teljes idényre.
Spencert egy évvel később figyelmeztették, hogy ez lesz az utolsó éve az 500-as GP-ben, ha nem győz. Ez a szezon a Grand Prix-versenyzés történetének egyik legdrámaibb címvédéseként maradt emlékezetes; a Honda versenyzője, Spencer és a Yamaha versenyzője, Kenny Roberts oda-vissza küzdött a pontversenyben való vezetésért, és mindketten hat győzelmet szereztek. Az idény az utolsó előtti svédországi fordulóban csúcsosodott ki, amikor a két versenyző összeütközött az utolsó körben. Roberts leszaladt a pályáról, majd később ostobának és beszélyesnek titulálta az előzést. Ennek ellenére Spencer sprintelt a célvonalig és a győzelemig. Roberts megnyerte az utolsó futamot, Spencer a második helyen végzett, így két ponttal bebiztosította első világbajnoki címét. Ő lett a legfiatalabb világbajnoki győztes. Ez a rekordot mind ez idáig csak Marc Márquez tudta megdönteni.
Két évvel később Spencer azt a lehetetlen célt tűzte ki maga elé, hogy ugyanabban az évben megnyerje a 250 köbcentis és az 500 köbcentis nagydíj bajnoki címét. Amit a rajongók a vasárnapi főversenyen láttak, az máig hihetetlen teljesítményre vall. 1985-ben Spencer kettős győzelmet hajtott végre. Valójában a szezon során a Honda versenyzője mindkét osztályban hét győzelemmel zárt. Ez az eredmény még a leghétköznapibb Grand Prix-rajongó számára is elképesztő volt. A többi versenyző azonban úgy ítélte meg, hogy későbbi kézproblémájában közrejátszott az, hogy két kategóriában is a maximumon akart teljesíteni.
A rajongók emlékezhetnek arra is, hogy 1985-ben Daytonában ugyanazon a hétvégén megnyerte a három nagy AMA-osztály (250, Superbike és Formula-1) futamát.
Spencer az 1989-es szezon után visszavonult, és a következő néhány évben alkalmanként az amerikai Superbike sorozatban versenyzett. Utolsó győzelmét 1995-ben Laguna Secában szerezte.
Freddie Spencer kulcsfontosságú időpontban lépett be az országúti motorkerékpár-versenyzésbe, és a sportág modern korszakába való átlépését elősegítő mozgatórugónak bizonyult. A Hondával folytatott munkája alakította a vállalat sportmotor-kínálatát, amely a CB-vonallal kezdődött. Spencer vezette a Michelin radiál gumiabroncs fejlesztését is, a technológia egy olyan szeletét, amelyet ma már természetesnek veszünk, de Spencer rengeteg körrel fizetett érte.
A jövő technológiájával kapcsolatos munkája néhányszor sérülésbe torkollott – egyszer, amikor egy szénszálas kerék felrobbant, és még egyszer, amikor egy aktív felfüggesztési alkatrész meghibásodott. Mindkét kísérlet miatt kórházba került, ami kétségtelenül megrövidítette GP-karrierjét.
Édesapja mellett Spencer rengeteget tanult és tapasztalt: győzelemről, a vereségről – és az életről egyaránt.
„Egyszer eldobtam a sisakomat, apám pedig összepakolta a motorokat, betett a furgonba, és elhagytuk a pályát. Világossá tette, hogy bárki nyerhet, de ugyanolyan fontos, hogy méltóságteljesen veszítsünk. Apám nem beszélt sokat, de amit mondott, az mindig megmaradt bennem.”
A mai versenyzők azonban nem feltétlenül elégedettek Freddie Spencer munkájával, akit 2019-ben kineveztek a FIM MotoGP™ Stewards Panel elnökévé. Álex Rins például a következőt jegyezte meg a korábbi nagyszerű versenyzővel kapcsolatban:
„Nem tudom, mit lehet tenni, de mindhárom stewardot le kell cserélni, mert nem végzik jól a munkájukat. És mindannyiuknak távoznia kell, azt hiszem, ez nyilvánvaló. Freddie [Spencer] egy korábbi versenyző, de túl öreg ahhoz, hogy ott legyen. Tegyenek oda fiatalokat, olyanokat, akik már az új korszakban versenyeztek, esetleg olyat, aki már visszavonult.” – mondta a 42-es rajtszámú versenyző a Katalán Nagydíj után.
1997-ben Las Vegasban létrehozta saját motoros iskoláját, és a Speedvision kommentátora lett. Mindkettővel az volt a célja, hogy visszaadjon valamit annak a sportnak, amely oly sokat adott neki.