Jó döntést hozott a Haas Schumacher leváltásával?

Hiába tartjuk a Forma-1-et az autóversenyzés csúcsának, és ismerjük a pilóták megható történetein keresztül, hogy mennyire szenvedélyesen ültek kisgyerekként a példaképüket követve napról napra gokartba, majd formulaautóba, hogy elérjék az álmukat, a Forma-1-es világbajnoki címet, a Forma-1 üzleti oldala egy jóval ridegebb és kegyetlenebb valóságot takar.

Míg a Ferrari, a McLaren és a Williams azért van ott most is a Forma-1-es mezőnyben, mert az autóversenyzés hőskorában egyformán dolgozó, szenvedélyes fiatalok kiemelkedő munkája példát mutatott a következő, hasonló életpályát megcélzó generációknak is, a Haas azért van az F1-ben, mert így az övék a világ leggyorsabb hirdetőtáblája.

Gene Haas csapata valószínűleg sosem fog világbajnokságot nyerni, talán futamokat sem, neki egyetlen egy dolog számít: az F1-es szereplésével minél több CNC és egyéb nehézgépet szeretne eladni.

Kevin Magnussen 2022-es visszatérésével visszatértek az értő kezek is a csapathoz, és a dán pilóta új valósággal szembesítette Haast: a csapata a Ferrari technikai segítségének köszönhetően alkalmas arra, hogy hétről hétre a pontokért harcoljon, ami nagyobb képernyőidőt és az év végén nagyobb szeletet jelent az F1 bevételeiből.

A Haas valószínűleg rájött, hogy felesleges olyan hosszútávú programot indítaniuk, mint amibe 2021-ben vágtak két újonc leigazolásával. A Haasnak nem kell olyan pilóta, akivel együtt tudnak fejlődni hosszútávon, hogy a távoli jövőben learassák majd a babérokat.

Gene Haas olyan pilótákat akar, akik rövidtávon kihasználják a csapat pontszerzési lehetőségeit, Mick Schumacher pedig erre idén csak kétszer volt képes, az Egyesült-Királyságban és Ausztriában, míg Magnussen a visszatérését követő első futamon pontot szerzett, amikor a Haas idén talán a legerősebb formáját mutatta.

Az, hogy Mick Schumacher további 1-2 év tapasztalattal meddig tudott volna még fejlődni, a Haas szempontjából irreleváns, de az a tény, hogy a Ferrari akadémiája is szakít a hétszeres világbajnok legenda fiával, arra enged következtetni, hogy nem csak ők kételkedtek Mick képességeiben.

A Haasnak olyan „zsoldosok” kellenek, akik kellő tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló csomagból a lehető legtöbbet hozzák ki anélkül, hogy túl sokszor összetörnék az autót. Arról lehet vitatkozni, hogy miért éppen Nico Hülkenberget választották, amikor elérhető lett volna Daniel Ricciardo, vagy a friss Formula E világbajnok Stoffel Vandoorne is, aki a Mercedesnél láthatott bele az elmúlt két évben egy világbajnok csapat működésébe, de a még karrierje elején lévő, nyugodt, fejlődő környezetre vágyó Schumacher és a profitmaximalizáló Haas nem illettek egymáshoz.

Amennyiben Hülkenberg idén nem válik be, jövőre ugyanúgy megteheti a Haas, hogy igazol egy tapasztalt versenyzőt, aki szerintük hozza majd a hőn áhított pontocskákat. Talán Schumacher karrierje is máshogyan alakult volna, ha egy olyan, fiatal pilóták felfuttatására szakosodott csapatnál debütál, mint az AlphaTauri vagy az Alfa Romeo. Az F1-es fórumokon folytatódni fog a vita arról, hogy az idealizált Forma-1-es világban ki érdemli vagy ki nem érdemli meg az F1-es lehetőséget, miközben Gene Haas elégedett mosollyal, egy fotelből számolja majd a befektetéséből befolyó százdolláros kötegeket.