Ez történt velem a rally világbajnokság görögországi fordulóján.
Szerda-csütörtök
Miután leszállt a repülőnk Athénban átvettük a bérautót és az Akropolisz felé vettük az irányt. Ezt még szép időben tudtuk megnézni, mikor elindultunk Lamia felé már esett az eső. Este még bementünk a sajtóirodára, majd irány a szállás.
Csütörtök reggel a rendőr nem akart minket leengedi a bekötő úton, ami a shakedown közepére vitt be, mondván, hogy nagyon csúszik (Egy agyagos-sáros út volt, mi pedig egy Nissan Micrával voltunk). Amikor nem figyelt leszöktünk. Elindultunk fel pár visszafordítóhoz az esőben. Elég nagy sár fogadott minket és a versenyzőket. A visszafordítók is jók voltak és egy jó darabot is beláttunk a pályából. Rá láttunk az aszfaltos bal derékszögre, ami egy jókora lejtőn végén volt, a külső íven egy telefon póznával. Már az első autók után látszót, hogy veszélyben van. Végül volt is, aki érintőt vett rajta, de ki nem döntötte szerencsére.
Utána elindultunk visszafelé, az aszfaltos rész végén lévő jobb derékszögben nagyon levágta a mezőny az is nagyon látványos volt. Változatos képek készültek a shakedownon, úgy hogy kb. egy 1,5 kilométeres részt jártunk csak be.
Péntek
Pénteken mi nem mentünk le a Loutraki környéki pályákra. Helyette inkább elmentünk megnézni a Meteorákat. Egyedül a pénteki utolsó szakaszt, az Elatiat terveztük megnézni. A rajt után pár száz méterrel lévő balos visszafordítót néztük ki. Ez a kanyar volt megadva fotóspontnak is, hogy a háttérben a hegy jól mutat. Sajnos a hegy teteje bent volt a felhőben, és a fények sem voltak a legjobbak hozzá, így nem mutatott annyira jól. A WRC-k és az R5-ösök is jól fordultak egyébként a kanyarban, így megérte ezt a kanyart választani. A WRC-k után bementem a belső ívre fotózni, onnan is jó volt és képen is jól mutatott.
Szombat
Szombaton az aznapi első szakasszal, a Pavlianival kezdtünk. A második fotós pontot néztük ki, ahol egy kisebb ugrató lett volna. Az oda vezető úton azonban akkora dugó volt, hogy gyorsan átterveztük és a biztosabban elérhető első fotós ponthoz mentünk. Az ott lévő médiás parkolóba nem tudtunk felmenni, mert a rendőr szerint nem volt hely. Kicsit arrébb megálltunk és felsétáltunk. Közben persze láttuk, hogy a parkolóba 10 hely biztosan van. Mindegy, ennél nagyobb bajunk ne legyen! A hely egy visszafordító volt rengeteg nézővel, jó volt, de talán a hétvége során ez volt a leggyengébb helyünk.
Utána az Eleftherohori gyorsra mentünk át. A hegyre vezető első út, amit megpróbáltunk járhatatlannak bizonyult. Terepjárókkal is visszafordultak, így mi is így tettünk a Nissan Micraval. A másik út járhatónak bizonyult, viszont azon hatalmas volt a kocsisor. Végül 2,5 kilométerre a kiszemelt helytől mi megálltunk (innen felfelé már végig parkoltak az autók). A hegytetőre végül egy „pickupolással” jutottunk fel, egy terepjáró platóján.
Rengeteg néző volt fent, elég sokat be lehetett látni. Volt ott egy balos hajtű majd egy kis víz. Én végül feljebb sétáltam, ahol találtam egy elég saras részt. (Ez volt az a pálya, amin a pályabejáráson elakadtak a sárban az autók.) A nézők közül volt, akinek volt rádiója és hallottuk, ahogy Michèle Mouton folyamatosan sorolja, hogy hol állnak rossz helyen a nézők. Már fel voltam rá készülve, hogy nem engedik el a szakaszt. Végül elengedték, látványos is volt. Sajnos azonban 12 autó után etap lett a gyors, mert rengeteg néző volt rossz helyen.
Eredendően gondolkodtunk rajta, hogy visszamegyünk a Pavlianira vagy ha jó ez a hely, akkor itt maradunk az Eleftherohorin. Látva a kialakult közlekedési helyzetet végül maradtunk itt, így 4 óra várakozás várt ránk. Rengeteg néző szeretett volna lemenni, de nem tudott, mert sokan feljöttek mikor már nem volt hely fent és az út közepén álltak meg. Ekkor kitalálták, hogy a gyorsaságin menetiránnyal szemben lemennek a rajt felé (ez a hely 4 kilométerre van a rajttól). Nyilván a rendőrök ezt nem engedték, ebből elég nagy feszültség és kiabálás lett. Végül a szervezőktől érkezett valaki helikopteren és az a megoldás született, hogy leengedték az autókat a rajt felé.
A második kör előtt már elment Michèle Mouton és úgy tűnt rendben elindulhat a gyors. Ekkor azonban pár néző összeverekedett. Kezdtem aggódni, hogy megint etap lesz belőle, szerencsére gyorsan lenyugodtak a kedélyek. Egy tempós balos levágós részt választottam, az első körhöz képest sokat száradt, de így is látványos és jó volt. A mezőny elejét megvártuk, majd visszasétáltunk a kocsihoz és a szállás felé vettük az irányt.
Vasárnap
Vasárnapra a legendás Tarzan gyorsot néztük ki, ez volt a Power Stage is. Az ébresztő ismét korán szólt, hiszen 04:30kor indultunk ki a pályára. Az előző napok tapasztalata alapján, inkább elindultunk korábban. Így nem is volt gond a feljutással. Egy fél órát még tudtunk is aludni az első gyors előtt.
Elsőre egy jobbos majd balos visszafordító kombinációt néztünk ki. Ez a megérkező szemerkélő esőben nagyon látványos volt, jó képek készültek. A két gyors között visszamentünk a kocsihoz aludni egyet. Másodikra egy tempós balos levágos, majd jobbost szemetünk ki. A jobbosban sokan annyira levágták, hogy a bal első a levegőben volt. Ez a hely is jó választásnak bizonyult. A szállásra visszafelé még megálltunk megnézni Leonidász és a 300 spártai emlékművét.
